Valóban télálló nálunk a kukoricalevél?

Csak halkan súgom meg, hogy nem a csemegekukoricáról lesz szó, hanem a közönséges kukoricalevélről (Aspidistra elatior). Szinte mindenki ismeri ezt a régi, jól bevált levéldísznövényt, de azt már kevesebben tudják, hogy a fagyot is elég jól tűri. Kicsit körüljárjuk a témát, és további érdekességekről is szó lesz.

Közönséges kukoricalevél (Aspidistra elatior)

A spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozik ez a Japánban és Taiwanon őshonos örökzöld növény. Megfelelő körülmények között 60-90 cm magasra nő. Leginkább az árnyékos, félárnyékos fekvést kedveli, a tűző napot nem igen szereti. A levegő páratartalmára nem kimondottan igényes, mivel erős, bőrszerű levelei vannak. Vízellátás szempontjából jobb, ha ritkábban kap vizet, és két öntözés között kissé kiszárad a földje. De egy nyirkosabb, árnyékos, párás helyen is szépen fejlődik. A talaj kémhatására se igényes, de az enyhén savanyú talajt jobban kedveli. Mivel lassan fejlődik, nem is túl tápanyagigényes, így sokáig ugyanazon cserépben is szép marad átültetés, tápozás nélkül. Eléggé tágtűrésű növényről van szó, szélsőséges körülményeket is elvisel, ennek is köszönheti, hogy olyan sikeres szobanövény vált belőle. Olyannyira, hogy a legkomolyabb gondozási tanács vele kapcsolatban az, hogy időnként poroljuk le a leveleit, és löttyintsünk rá egy kis vizet. Az ilyen nagylelkű gondoskodást néha virágzással is meghálálja, főleg téli időszakban.

Kukoricalevél virág (netes kép)

A virágok közvetlenül a rizómából fejlődnek ki, amely a talaj közelében, néha annak felszínén kúszik. A virágok is közvetlenül a föld felszínén nyílnak ki, amelyek 2-3 cm nagyságúak, tulipánszerűek, elhúsosodottak, és belül lila színűek. Nem ezért tartjuk ezt a növényt, de érdekes virágokat hoz. A fagytűrőségéről viszont nagy a csend, nem is értem igazából, hogy miért.

Kukoricalevél december végén a kertben

Az internetet böngészve általában a fagytűrőségét is alig említik, vagy éppen óvatos -5°C-ot írnak. Én jobban utána néztem, és bizony 7b zónás fagytűrést írnak ennél a növénynél a komolyabb oldalak, ami -15°C körüli fagytűrést jelent. Nálunk azért ennél nem ritkábbak a komolyabb hidegek, de egy jól védett fekvés, vagy takarás könnyedén átsegítheti a növényt ezen a hideg időszakon. Én 4 éve ültettem ki a növényem, és azóta köszöni szépen, jól van, fejlődik, terjed. Bár azóta a virágját nem láttam...
Az első télen egy nagy fóliát húztam rá, ami alá jó adag falombot tömtem, majd körben nagyobb kövekkel súlyoztam le. A hó nyomása tavaszra kissé lelapította a növényt, de pár nap után felegyenesedtek a levelek. Fagykárnak semmi jele nem volt a növényen. A következő télen semmi takarást nem kapott, védtelenül várta a telet. Kapott hideget, 25-30 cm-es havat a nyakába, ami igazából jól is jött, mert szigetelte a tövét. Tavasszal szintén semmi jele nem volt a fagynak a növényen.

Márciusban a kukoricalevél

Következő évben se takartam, azonban nagyobb hidegek voltak. Látszott is a levélen, hogy most bizony már megérezte a növény, ugyanis sötétebb fagyási foltok voltak rajta. Tavasszal a levelek kis részén voltak fagyási sérülések, főleg a levélcsúcson. Az új levelek azonban gyorsan eltakarták ezeket. Ahogy most látszik, a teleink egyre enyhébbek, nagy ritkaságnak számít már a tartósan -15°C-os hideg, így a növény áttelelési esélyei javulnak. Érdekes, ritka kiegészítője lehet a kert egy árnyékosabb részének, nem beszélve arról, hogy örökzöld, így télen is mutatós. Attól azonban nem kell tartani, hogy átveszi az uralmat a kertben, mert iszonyat lassan fejlődik. Nálam a 4 éve alatt alig duplázta meg a méretét.
Ha különlegességre vágyunk vele kapcsolatban, akkor arra is van lehetőség.

Néhány kukoricalevél fajta (netes képek)

Az alapfajon kívül megtalálható még az 'Okame' változat, amely fehér sávokkal, csíkokkal díszített, ami tévesen 'Variegata' néven is előfordul. Továbbá az 'Asahi', amelynek a központi levélere, de főleg a levélcsúcsa fehér színű, a 'Hoshi-zora', amelyen elvétve fehér pöttyök találhatóak, a 'Lennon's Song', amelyen a központi levélér mentén fut végig egy fehéres sáv. Ezeknek a mintázott levelű fajtáknak kissé gyengébb a fagytűrése, átlagosan -12-13°C körüli. Létezik egy fajta, amelyet sűrűn borítanak fehér pöttyök, de a levele jóval keskenyebb, mint a hagyományos zöld levelű fajé. Ez az Aspidistra lurida 'Ginga', amely korábban tévesen Aspidistra elatior 'Milky Way', vagyis Tejút néven volt ismert, a fagytűrése azonban megegyezik az Aspidistra elatior fajéval.
Végezetül annyit írnék még, hogy ezzel az írással nem arra buzdítok mindenkit, hogy az első fagymentes napon ültesse ki a kertbe a növényt, de megmutattam egy lehetőséget, hogy így is lehet. Akár félbe is lehet vágni a tövet, az egyik felét kiültetni, a másikat cserépben gondozni, és télire bevinni, így mindig lesz tartalék.